fejléckép

Molnár Gábor kerekasztalbeszélgetés 2014. június 14-i manga rajzworkshopon.

- Név: rendes és művész, kor, mid jelent meg és hol?

A nevem Molnár Gábor (32), művésznevem nincs. A deviantartos nevemet senki sem használja, csak odaírtam valamit, ami elsőként eszembe jutott (a tengerimalac spanyol nevéből és a japán ételből), amikor el kellett neveznem a profilomat regeléskor. Főleg a 5Panels képregényalkotó csoport (amelynek alapítása óta tagja vagyok) kiadványaiba készítek rövid képregényeket, de interneten is előfordul pár fióknak rajzolt cucc a csapat honlapján és deviantarton.

 Nyomtatásban megjelent munkáim:

- Szusi husi (Nero Blanco Comix 6., Képes Kiadó, 2009.)

- Vadhajtás (részlet, 5Panels, 2011.) (két kiadás)

- A munkanélküli képregényrajzoló (Pesti Est különszám, Pesti Est Kft., 2011.)

- Dr. T-rex és az Inátor inátor (részlet, Staféta, 5Panels, 2011.)

- 5 lap léghajón (részlet, Staféta, 5Panels, 2011.)

- Körképregény (részlet, Staféta, 5Panels, 2011.)

- Épp a legjobbkor! (Fagyöngyszemek, 5Panels, 2011.)

- Az erdőzúgást hasító jáde tőr (24 óra, 5Panels – Magyar Képregény Szövetség, 2012.)

- Majd ha fagy! (részlet, 5Panels – Magyar Képregény Szövetség, 2012.)

- Szent Miklós legendája (részlet, Szüret, 5Panels, 2012.)

- Tanúk nélkül (Szüret, 5Panels, 2012.)

- Busó leszek, mama! (írta Pádár Ádám; Németh András: Rocksztár leszek, mama!, Comicsmania, 2012.)

- Valós idejű stratégia (Megint 24 óra, Magyar Képregényalkotók Kulturális Egyesülete, 2013.)

- A munka gyümölcse (írta Pádár Ádám; Magyar Képregényalkotók Kulturális Egyesülete, 2013.)

- Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjai, 1. epizód (Epicline Magazin 2. szám, Tálosi András, 2013.)

- Szívmelengető (Szeretettel, Magyar Képregényalkotók Kulturális Egyesülete, 2013.)

- Busók (a Majd ha fagy! átszerkesztett újraközlése, Epicline Magazin 4. szám, Tálosi András, 2013.)

- A sötétségről (Újra 24 óra, Magyar Képregényalkotók Kulturális Egyesülete, 2014.)

- Bábtörténet (Főzős képregények, Tálosi András, 2014.)

 

- Mióta rajzolsz, mi indított el?

Komolyabban középiskola alatt kezdett érdekelni a rajzolás, de csak érettségi után kezdtem képregényeket is készíteni – valószínűleg a Dragon Ball és egyéb, magyar csatornákon adott animék és a Final Fantasy játékok hatására.

 

- Mivel szeretsz alkotni?

Digitalizáló táblával és Manga Studióval szebben, pontosabban rajzolok, de tollal papírra néha gyorsabban és lendületesebben, feladattól függően. Komoly munkákhoz ezért az előbbi, olcsó megbízáshoz és nem otthoni rajzoláshoz az utóbbit választom. Színezni nem nagyon szoktam, csak digitálisan (korábban próbálkoztam akvarellel).

 

- Egyedül vagy íróval, társrajzolóval?

Elsősorban egyedül, de ritkán előfordul, hogy mások történetéhez rajzolok, csak kihúzóként veszek részt egy képregényben, vagy alkotótársaim segítségét kérem színezéshez. A kiadvány nyomdakész formába szerkesztését általában nem én végzem.

 

- Manga vagy képregény - szerinted mennyire vannak még igazán elkülönülve a keleti és nyugati stílusok? Fekete-fehér vagy színes?

Legalapvetőbb eszközeikben nem különböznek, amikben mégis, azok szerintem csak a kulturális különbségből adódnak, és ahogy a különböző kultúrák, hagyományok, napjainkban és a jövőben ezek is fokozatosan összemosódnak, ami egy természetes és már jó ideje tartó folyamat (gondoljunk csak a modern manga kialakulására).

 

Mangák közt több olyat találtam eddig, ami felkeltette az érdeklődésemet, de ennek az is lehet az oka, hogy ezekhez könnyebben hozzáférek, és ami még fontosabb, hogy a hozzájuk tartozó animékből – mint gyorsabban fogyasztható - előre megismerhetem őket, így célirányosan keresgélhetek közöttük. Így könnyebb felfedeznem az egyedibb, kevésbé futószalagszagú alkotásokat. Ilyenek egyébként nyilván európai és amerikai képregények közt is vannak, amikre ha sikerül rábukkannom, éppen annyira tetszenek. Az eddigi ismereteim alapján a témák és műfajok sokszínűségében látom a manga valódi fölényét a nyugati képregénnyel szemben, nem a külsőségekben. De a fontos, hogy működjön a képregény, akár mangának szánták, akár nem – olvasói és alkotói szemmel nézve egyaránt.

 

Alkotóként szívesen használok fel minden olyan megoldást, amivel úgy érzem, hogy jobbá tehetem a munkáimat, származzon az innen vagy onnan. Másnak sem lenne érdemes azon törnie magát, hogy a képregénye minél mangásabb vagy Marvelesebb legyen (úgyis mindig lesz, aki szerint nem eléggé az), kivéve, ha ez konkrét cél (mert mondjuk a formátuma egy újabb réteggel gazdagítja az alkotást a beavatottak számára). A különböző projektekhez tudatosan választok hol mangás, hol Asterixes stb. formát, mert azt tartom a konkrét történethez illőnek, de mindig felismerhetőek rajtuk bizonyos visszatérő, már sajátnak tekinthető fogások. Emiatt aztán nehezemre esne pontosan leutánozni és hosszú távon - nem csak egyetlen rajzon - következetesen vinni egy adott stílust (mangán belül is melyik műfajét, azon belül melyik generációét, melyik alkotóét?).

 

Szívesebben készítek fekete-fehér képregényeket, ha választhatok. Egyrészt, mert nem vagyok tapasztalt színező, csak az egyszerű cel shading módszerrel boldogulok, és a színárnyalatokat is nehezen találom el, másrészt, mert újabban a vonalrajzokkal és rasztertónusokkal operáló mangákat tekintem etalonnak vizuális szempontból. Ezeknek egyébként a nyomdaköltsége is jóval alacsonyabb a színes képregényeknél, ha éppen kiadásra kerül sor.

 

- Milyen képzettséged van hozzá?

Egy évig jártam az Aranytíz Ifjúsági Központ esti rajztanfolyamára heti 2-3 alkalommal, majd a Budai Rajziskola két éves fotográfus szakán vettem részt heti több alkalommal rajz-, ábrázoló geometria- és kreatív tervezés órákon. Ezen kívül más szakmai végzettségem (pl.momés vagy képzős diplomám) nincs, rendszeres, kimondottan képregényes – ami ugye csak részben rajzolás – képzés pedig nincs is itthon.

 

- Mennyire hobby és mennyire munka? Mennyit kapsz érte? Hány órát rajzolsz per nap vagy hét? Szerinted meg lehet-e ebből élni Mo.-on?

Előfordult már fizetős képregényes megbízásom is, de általában nem kapok fizetést a munkáimért, hiszen a csapatunk kiadványaiban jelennek meg, aminek a bevételét a későbbi anyagok finanszírozásába forgatjuk vissza. Ez alól A munka gyümölcse kivétel, mivel ott az Országos Széchényi Könyvtárnak leadott köteles – és a csapatot tagdíjjal támogatók számára járó ajándék példányok leszámolása után megmaradt füzetek árát minden eladás után elosztottuk írótársammal. Volt már, hogy egy rendezvény után mindketten beülhettünk belőle a mekibe egy menüre…

 

De hát nem is a pénzért csináljuk - nem is szabad csak azért csinálni, mert akkor jobb el sem kezdeni. Az egész országban legfeljebb két-három emberről tudni, aki képregényezésből meg tud élni (szól ugyan egy városi legenda egy Tokyo Popnál befutott magyar lányról, aki itthon egy kisebb palotában él, de eddig nem tudtam ellenőrizni a hitelességét). A többi alkotó legjobb esetben is grafikusként vagy tetováló művészként dolgozik, de gyakran semmi köze nincs a munkájának a képregényekhez. Én raktáros vagyok, korábban állatkereskedő és iratrendező voltam. Viszont nem is szívesen csinálnám hivatásként, mert akkor jó eséllyel mások ötletét kéne jó munkásemberként megrajzolnom embertelen tempóban, ami gyorsan elvenné a kedvem az egésztől, már ha egyáltalán képes lennék elég sokáig így dolgozni. Korábban bántam, hogy nem szereztem komolyabb rajzos végzettséget, de ez valahol karma. Azt tapasztalom ugyanis, hogy aki grafikusként el tud helyezkedni, folyamatosan kap megrendeléseket, az általában nem tud többet képregényekkel foglalkozni, mivel minden idejét a (szabadúszóként kötetlen munkaidejű, vagyis éjjel-nappali) munka tölti ki.

 

Annyiból mégis munka számomra, hogy a csapat által meghatározott tematika, megjelenési ütem és oldalparaméterek szerint készítem a képregényeket, ami az évi négy főbb képregényes rendezvényre szánt új megjelenést feltételezve szinte minden nap pár órás kapcsolódó elfoglaltságot jelent. Ez nem csak rajzolás persze, hanem brain storming, forgatókönyvírás, interjúk, cikkek megfogalmazása, egyeztetés stb. Szóval a munkám, egy kis sport és az állataim ellátása után a legtöbb időmet erre szánom – minél közelebb a leadási határidő, annál szorgalmasabban.

 

- Amit kiadtál, mennyi idő alatt készült el?

Ez változó, de általában nagyon lassan haladok. A legutóbbi 13 oldalasom az ötletek összeírásától a szerkesztőnek leadásig három hónap volt. De 24 óra alatt is lenyomtam már 24 oldalt bizonyos versenyekre, csak ugye azok más minőségi kategóriát képviselnek (alig jobbak egy kihúzott storyboardnál).

 

- Hogy adtad ki (kiadó, verseny, nyomda, te nyomtattad, hol árultad, stb.)? Mennyire szóltál/szólhattál bele a megjelenésébe?

Ahogy már írtam, a legtöbb munkámat a 5Panels csapattal közösen adtuk ki. Ehhez adott paraméterek szerint kellett elkészíteni a képregényt, ami a kiadvány egységét szolgálja (hiszen több alkotó eltérő stílusú munkái kerülnek bele). Ebben a felállásban az alkotók, a szerkesztő és a nyomdával kapcsolatot tartó személy munkája is elkülönül. A munka gyümölcse esetében a nyomdai árajánlatkérést és az anyag elküldését leszámítva mindent az írótársammal végeztünk. Egy-két képregényem más kiadók segítségével jelent meg, ezek vagy pályázatra készültek, vagy konkrétan felkerestem velük az illetékest.

 

A hazai képregényesek többsége a négy fő eseményre, vagyis az őszi és tavaszi börzére, a Hungarocomixra és a képregény fesztiválra időzíti a megjelenéseit, így mi is ezeken mutatjuk be először legújabb munkáinkat, amiket aztán a készlet erejéig folyamatosan hordunk ki a következő rendezvényekre, de honlapunk egész évben megrendelhetők. Időnként conokra is juttatunk ki belőlük, de ott minimális a fogyás, nem éri meg asztalt bérelni.

 

Az Epicline Magazin - amiben a Busók néhány oldala mellett én indítottam el a Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjai c. sorozatot – speciális eset, mivel országos, újságosi terjesztésű havilapról (ősztől kéthavi) van szó, a kiadással, finanszírozással kapcsolatos teendőket pedig mind a kiadó, Tálosi András a.k.a. Spuri végzi. Ebben a projektben még inkább fontos a határidő és a kiadó által meghatározott paraméterek betartása, hisz itt már nem babra megy a játék.

 

- Megcélzod-e a nemzetközi olvasókat/piacot? Lefordítod-e a művet más nyelvekre? Mit gondolsz a webcomicokról, az online elérhetőségről?

Eddig nem volt olyan terjedelmű képregényem, amivel érdemes lett volna, de a jövőbeli, nagyobb lélegzetvételű munkámmal mindenképpen próbálkozni fogok külföldi kiadóknál, illetve komolyabb pályázatokon. Jó esély van rá, hogy nem járok sikerrel, ezért kidolgozok egy vésztervet is alternatív megjelenésre, de egy évekig készülő, több száz oldalas anyagot nem szívesen tennék fel ingyen elérhetővé a netre. Nem csak azért, mert így olyan, mintha a munkám értéktelen lenne, de főleg azért, mert ha évekkel később mégis rásózhatnám egy kiadóra, kizáró ok lehetne a már megtörtént netes publikálás. Ami egyébként akkor hoz rohadt sok olvasót (és nem csak kattintgatót, „belenézőt”), ha nagyon jól van reklámozva még a nemzetközi oldalakon is.

 

Én azt mondom, hogy nem bármi áron van szükség a minél több olvasóra. Ebben minden alkotó más véleményen van: van, akinek csak a számok fontosak, van, akinek az a fontos, hogy kevesebb, de hozzáértő olvasó alkosson véleményt a munkájáról, hozzásegítve a további fejlődéshez (a „király” meg „jó lett” beböfögések ebből a szempontból értéktelenek, pláne, amíg nem fizetnek nekünk az oldalletöltések után).

 

- Neked kik vagy mik a kedvenceid?

A teljesség igénye nélkül:

- Ohba Tsugumi, Obata Takeshi: Bakuman http://en.wikipedia.org/wiki/Bakuman A képregényalkotó srácok szakmai és társasági életének mozzanatai ismerősek a számunkra is.

- Bryan Lee O’Malley: Scott Pilgrim http://en.wikipedia.org/wiki/Scott_Pilgrim Szép lendületes a rajzstílus, és ismerős élethelyzetekkel találkoztam benne.

- Nakamura Hikaru: Arakawa Under the Bridge http://en.wikipedia.org/wiki/Arakawa_Under_the_Bridge Tetszik a humora és a karakterek.

- Takehiko Inoue: Vagabond http://en.wikipedia.org/wiki/Vagabond_%28manga%29 Nagyon szép rajzok és folyamatosan fenn tudja tartani az olvasó figyelmét.

 

- Milyen alkotási körülményeket igényelsz? Nyugi/metálzene, kávé…

Íráshoz csendet, rajzoláshoz kínai folkmetált https://www.youtube.com/watch?v=tAvWPvse4ac

 

- Szerinted mennyire maradjon az ember a saját élményeinél, főleg, ha kezdő?

Igazán egyedit véleményem szerint abban a témában tud írni az ember, amihez ért. Kezdőként (fiatalon) persze jó eséllyel még nem szerzett kellő mélységű tudást speciális témákban, és ha így lenne, sem tudná teljesen kiaknázni egy egyedi ötletet, mivel még nincs elég tapasztalata az írásban. Ettől függetlenül jó, ha el mer szakadni a tipikus shounen-fight-tól vagy a vámpír-angyaloktól. De ez az elszakadás talán egy tanulási folyamat későbbi állomása, hiszen szinte mindenki, még én is hasonlókkal kezdtük.

 

- Miket tartasz szem előtt alkotáskor a határidőn kívül? Hogyan fejleszted magad?

Minden egyes új képregénynél kipróbálok valami új rajztechnikát, előadásmódot, így akármilyen rövid a munka, mindig új tapasztalattal leszek gazdagabb. Ha pedig rosszul sül el valami, jobb, ha még most, egy pár oldalas képregényt rontok el, nem valami komolyabbat.

 

Egy ideje tudatosan készülök egy nagyobb kaliberű saját történetre, amihez célirányosan tanulmányozom más képregények írói fogásait, illetve a forgatókönyv írásról is igyekszem minél több olvasnivalón átrágni magam. A következő lépésben újra átveszem a rajzi alapokat, hogy gyorsabban, biztosabb kézzel dolgozhassak.

 

 - Mik a céljaid?

Jövő nyárra elkészülni egy ~200 oldalas kötet forgatókönyvével, amit aztán egy-két éven belül a lehető legszebben megvalósítani. A kész munkát minden szóba jöhető helyre tukmálni, hátha összejön egy-két külföldi, nem százpéldányos kiadás, de mindenek előtt helyezést elérni a szokásos nyár eleji nemzetközi japán pályázaton. Tervek vannak ez utánra is, de jussunk el előbb idáig.

 

- Mi teszi igazán eladhatóvá a képregényt?

Egy tanárunk azt mondta, hogy szexszel, erőszakkal, gyerekekkel és aranyos állatkákkal mindent el lehet adni. Ebből következik, hogy ezek kombinációja lehet a biztos siker kulcsa.

 

- Mi lenne a tanácsod a kezdőknek?

Ne úgy álljanak neki, hogy ebből fognak majd megélni, de azért legyen kellő ambíciójuk, ami folyamatos önfejlesztésre és a lehetőségek fürkészésére sarkallja őket. Sose mondják, hogy „elég jó ez így”, „úgysem akarok profi lenni”, „csak a magam örömére rajzolgatok”. Ne hanyagolják el a manga készítés egyik oldalát sem, sőt igyekezzenek minden területen legalább alapszintű tudást felszedni (rajzolás, írás, tipográfia, kiadványszerkesztés és ami még szóba jöhet) akkor is, ha alkotótárssal dolgoznak közösen.

 

- Mit mondanál a kezdő önmagadnak?

-„Minden a terv szerint halad. Csak ne tanulj annyit középsuliban, nem éri meg! Az összes használható tudást magadtól fogod megszerezni.”

 

- Mennyire találkoztál ellenállással a családod, barátaid, a tanárok és a társadalom részéről a képregény műfajával szemben? Tartod-e a kapcsolatot más művészekkel?

Engem sosem bántottak emiatt, igaz nem is toltam mindenki képébe, hogy én most animés vagyok, és ezért rajzórán sem vagyok hajlandó mást rajzolni. Biztos sokan lesajnálnak, amiért nem én is valami lehúzós vállalkozást vezetek, de hát nem lehet mindenki pénzsóvár droid. Az ismerőseim nagy része helyén tudja kezelni a dolgot, főleg, miután többségük szintén képregényalkotó, de legalábbis ebben a közegben mozog.

 

- Szerinted eladhatóság szempontjából mennyire fontos egy kötet külső megjelenése, mit tartasz azon fontosnak? Sokszor látni, mennyire más stílusú és színvonalú a borító és maga a képregény, nálad mennyire nehezebb egyik vagy másik?

Persze, hogy fontos a külső megjelenése, nem csak a borítódizájn, de az egész kiadvány igényes kivitele, amihez a borító és a belívek vastagsága és típusa, a nyomtatás minősége, a jól megválasztott kötési mód is hozzájárul.

 

Mivel először a borítóval találkozik a potenciális olvasó, fontos, hogy figyelemfelkeltő legyen, szépen, ötletesen komponált és átgondolt színvilágú, utaljon a tartalom műfajára, stílusára és a rajz minőségére is. Nem feltétlenül a telerajzolt borító a legjobb borító. A címfelirat és adott esetben a logó része legyen a kompozíciónak, ne csak rá legyen dobálva. Legyen jó érzés kézbe venni a kötetet (méret, felület, papírvastagság).

 

A fentiek miatt én is nagy hangsúlyt fektetek a borítókra, és mindig azután készítem el, miután a képregény már megvan. Egyrészt, mert az alatt a valahány oldal alatt is gyakorlom a rajzolást, így a legtöbbet tudom kihozni a végén a borítóból. Másrészt, ha már egyben látom a kész művet, könnyebben találok ki egy frappáns kompozíciót, ami az egész sztorit jól jellemzi. Meg aztán hová sietnék, senki nem rajzolja meg helyettem. Azt is figyelembe veszem egyébként, hogy a legújabb kiadvány „kiugorjon” a standon azt körülvevő régebbi kiadványok közül. 

 

 - Mit gondolsz, helyes-e, hogy többkötetes alkotók versenyeken nevezzenek? Te még veszel-e ilyeneken részt?

Mivel a jobb versenyeken a résztvevők tudását mérik, nem jótékonysági rendezvények, semmi kivetnivalót nem találok benne. Arról ráadásul nem esett szó, hogy milyen színvonalúak az adott alkotó megjelent kötetei.

 

Egy képregényen egyébként több mindent értékelnek, lehet, hogy egy kiválóan illusztrált, de sablonos képregény helyett egy közepesen megrajzolt, de érdekes történetet preferál a zsűri. Pályázatokon egy ideje már nem veszek részt, mert annál elfoglaltabb vagyok a csapat munkáival, hogy külön ezekre is készítsek valamit. Ha az őszi kötetünkbe összejön egy bizonyos négyoldalas (amit én csak írnék), akkor az el lesz küldve Szerbiába, ha nem, akkor nem indulok idén sem sehol. Nem akarom elaprózni mostmár az energiámat.

 

 - A képregény stíluson kívül más irányba is alkotsz? Akár nem csak rajz, hanem egyéb művészetben?

Már csak a képregényre szeretnék koncentrálni, így felhagytam az összes korábbi kreatív tevékenységemmel, mint a „csak úgy” rajzolással, stencilezéssel, hennázással, modellfigura festéssel, fotózással és egyebekkel. Ha a csapatnak szüksége van rá, akkor azért rajzolok időnként plakátterveket, egyéb bigyókat is, illetve még nem lett befejezve egy bizonyos nyelvlecke illusztrálós projektem sem.

 

- Mennyire végzel háttérkutatási munkákat?

Anélkül kár nekiállni, minden témában szükséges kutatómunka, ha hitelesek akarunk lenni. Még a saját környezetünket is sokkal kevésbé ismerjük, mint azt gondolnánk, hát még egy távoli civilizációt vagy különleges mesterséget! A fantasy világok is szétesnek, ha nem koherensek, és tényleg minden megtörténhet bennük, csak azért, mert kitalált helyen játszódnak kitalált alakokkal.

 

- Szeretnél mondanivalót kifejezni a munkáiddal vagy "csak" szórakoztatni?  Mennyire szándékod a közönség kiszolgálása és mennyire a saját kedvedért rajzolsz?

A szórakoztatás elsődleges kell, hogy legyen, de nem baj, ha közben sikerül átadni valamit a saját értékrendemből, tapasztalataimból. Történettől függ ezek fontossága. Olyat nem rajzolok, amit nem szeretek, de mivel nem magamnak és a fióknak, hanem közönségnek készülnek a képregények, ezért mindig szem előtt kell tartanom bizonyos elvárásokat olvasói oldalról. Ez azonban nem jár semmiféle kompromisszummal, ugyanazt csinálom, mint amit magam is olvasnék, csak olyan formában adom elő, hogy mások is könnyebben be tudják fogadni.

 

- Honlapcímed, hol leszel ott legközelebb?

A deviantart galériám címe http://cobayanigiri.deviantart.com/

A csapatunk háza táján zajló eseményekről innen informálódhattok:

https://www.facebook.com/5panels

Magazinunk, az Epicline weboldala: http://epicline.hu/

 

A képregényeimmel legközelebb a Conpóton találkozhattok a Keretbe Zárt Világos standon Azzedárnak hála, és lehet, hogy egy nyári conos kivonulást is sikerül elintéznem, bár nem terveztük be előre. Viszont bármikor rendelhettek webboltunkból is, és persze jövök a MAT workshopra amikor csak tudok.



Fel↑